Miért csak a banabalevélen van százalék: szabványosítás és korozolsav
Az arány és a szabványosítás két különböző dolog, és a kettőt gyakran egymás helyett használják. Az arány a bemenetet írja le: mennyi szárított növény kellett a kivonathoz. A szabványosítás a kimenetet: egy megnevezett vegyületből mennyi van a kész kivonatban, rögzített szinten.
A Lagerstroemia speciosa levélkivonata nálunk 1% korozolsavra szabványosított. Nyolcvan milligramm kivonat egy százaléka 0,8 mg korozolsav kapszulánként. Napi két kapszulával ez 1,6 mg korozolsav. Ez a két szám — a 0,8 és az 1,6 — az, amit ebből a növényből mennyiségileg tudni lehet, ezért írjuk ki mindkettőt, és nem csak a százalékot.
A százalék önmagában ugyanis semmit nem jelent. Az „1% korozolsav” addig üres adat, amíg nem derül ki, hogy mihez képest: 1% egy 80 mg-os kivonaton 0,8 mg, 1% egy 20 mg-os kivonaton 0,2 mg. Ugyanaz a százalék, négyszeres különbség. Ahol csak a százalékot látja, a milligrammot nem, ott a fontosabbik felét hagyták le.
A fahéjat és a momordicát nem szabványosítjuk egyetlen megnevezett vegyületre, ezért nem is teszünk százalékot melléjük. A szabványosítás kötelezettségvállalás: egy megnevezett markervegyület rögzített szintje minden gyártási tételben. Ezt a kötelezettséget a banaba levelén vállaljuk, és ott ki is írjuk. Ahol nem vállaljuk, ott arányt közlünk — és nem díszítjük fel a sort olyan számmal, ami mögött nincs vállalás. A három növény közül tehát pontosan egyről tudni, hogy egy megnevezett vegyületből mennyi van benne, és ezt az egyet nem terjesztjük ki a másik kettőre.
Ugyanez a különbség a másik irányban is működik. A magas arányszám nem pótolja a szabványosítást: a 10:1 azt mondja el, mennyi termés ment a folyamatba, nem azt, hogy a végén mi maradt benne. Aki a kettőt egymás helyett olvassa, azt hiszi, a nagyobb szám többet jelent — pedig a két szám nem ugyanarra a kérdésre válaszol.